Csütörtök délután jövök ki a MOM-ból és megyek hazafelé, gyalog. Mondanom se kell, hogy a szemem előtt ment el a villamos hála a hosszú pirosnak a zebránál, ezért úgy döntöttem, hogy legyalogolok a BAH-ig. Átmegyek a zebrán az Alkotás túloldalára (gyengébbek kedvéért: a sportpálya és a mentőállomás felőli oldalra), jobbra fordulok és szépen sétálgatok a csomópont felé.

Nézelődöm. Ha egyedül gyaloglom, akkor általában unatkozom és a forgalomban résztvevő autókat kémlelem, de ezt a tevékenységemet ugyanúgy űzöm társaságban is, csak akkor nem ilyen szinten. Csak ajánlani tudom mindenkinek, kiváló unaloműző. Egyetlen régi Almera (a képen kék színű nyíllal jelölve) jött velem szemben a főútvonalon a középső sávban. A BAH és a Csörsz utca között a buszsávból elágazik az út jobbra (a képen zöld ponttal jelölve), hogy meg lehessen közelíteni a sportlétesítményt. Az Almera a középső sávban totyog, odaérek a kis elágazáshoz és lelépek a járdáról, hogy megtegyem azt a pár métert a túlsó járdaszegélyig. Ebben a pillanatban az Almera átvág a buszsávon és egyenesen felém tart. Látszólag lassít, megvárja amíg átérek, de még fel sem teszem a lábam a járdára és a sofőr már tenyerel a dudán. Megállok, odafordulok, az Almera is megáll a buszsáv kellős közepén. Lehúzza a jobbegy ablakát, még le se ér az ablak, de már az anyóson ülő idős hölgy artikulálatlanul köpködi a szófoszlányokat az ablakon. Ekkor már látható volt a kedves pilóta is, 60 év körüli úr, első ránézésre tipikus weekend-driver alkat.

Ilyet szól az öreg, a hímnemű: “Fiatalember! Jobban tenné, ha figyelné a forgalmat, ha kedves az élete.” Uramisten! Anyám borogass! Lemerevedtem egy pillanatra a döbbenettől. Próbáltam fékezni az indulataimat, a lehető legudvariasabb formában megköszöntem a voltaképpen mélyen átgondolt tanácsot és további balesetmentes közlekedést kívántam.

Ilyen is van. Agyam eldobom. Már meg ne haragudjon senki, de az én teóriám az, hogy a 60 év fölötti embereknek igenis kelljen újra vizsgázniuk kreszből, rutinból, forgalomból, mert némelyikük önmagára és a forgalomra is veszélyes. Természetesen ez sosem fog megvalósulni…

Szeretem az ilyen feliratokat az autók hátulján… Általában az ilyen és hasonló feliratokat viselő autók és gazdáik hosszú életnek néznek elébe. Muszáj postolnom, mert a kép önmagáért beszél. “Az élet 180km/h-nál kezdődik!!!” alatta Ferrari emblémával, csak gratulálni tudok. Már csak a spinneres műanyag dísztárcsa hiányzik…

De most komolyan, ezek az emberek vajon tudják, hogy halál nevetségesek? Mert egy BMW M3 hátuljára joggal írhatja a tulaj, hogy Feel the power, de egy 1.3-mas Swift vagy egy kis Punto hátuljára…

Vannak ám még jók: “A hiányzó lóerőket bátorsággal pótlom.” ; “Halkan előzz, a sofőr alszik!” ; “Ne dudálj, ne villogj! Küzdj!”
Okuljunk!

A németek mindig is kiváló reklámokat készítettek a kiemelkedőbb modelleiknek. Csakhogy néhányat említsek: a kutyás BMW M videó, a lókarámos 4.6is BMW X5 plakát, az Audi RS4 motorjának belseje működés közben… Hirtelen ennyit tudtam felsorolni, de biztos lenne még egy rakat.

A R8 reklámfilmje a jól ismert jelenetre hajaz a Keresztapából, csak itt vér helyett olaj, lófej helyett pedig első lökhárító játszik.

Centiken múlt, hogy nem gázolt el egy rendőrt a hétvégi Monte-Carlo Ralin Sebastien Loeb. A négyszeres világbajnok az egyik hegyi szakasz balkanyarjában érkezett nagy sebességgel, amikor a pályán épp egy rendfenntartó ment át.

A hegyoldalon helyezkedő néző megörökítette a történteket: a csendőr nyugodtan sétál át az úton, mintha éppen a nézőket akarná hátrébb terelni, amikor Loeb Citroenje elszáguld mellette, szinte súrolva a mellényét. Az egész annyira gyorsan történik, hogy a rövidke videó közben is nagyon kell figyelni, nehogy lemaradjunk a lényegről.

Nem tudni, mennyire látott be a kanyarba a bajnok, de az biztos, a tragédia hajszálon múlt. A kockákat lelassítva kiderül, a pilótának jobbra kellett kapnia a kormányt, hogy egy finom, de annál gyorsabb mozdulattal elkerülje a balesetet.Loeböt nem zökkentette ki a dolog, simán nyerte a versenyt, rekordot jelentő ötödik sikerét szerezte a Montén.

Forrás: Index

A múlt héten siettem valahova, mert már késésben voltam és úgy döntöttem, hogy nem megyek be tankolni a kúthoz. Hiba volt. Már akkor éreztem, hogy baj lesz amikor elindultam, ugyanis már vagy 3 napja égett a narancssárga “Tankolj már, baze!” visszajelző a műszerfalon.

Nem kellett amúgy messzire mennem, ezért gondoltam, hogy kihúzom tankolás nélkül. Megyek át a Lánchídon a pesti oldal felé, amikor a 105-ös busz megállója előtt elkezd táncolni a fordulatszám mutató és rángat a kocsi. Mondom magamban “húú bazz ez elég szopacs”, amúgy is elég szar napom volt, és még ez is. Egyből levágtam, hogy ez itt ennyi volt, kellett volna tankolni. Lefulladt, remek. Indítgatom, semmi. Üresbe teszem, elakadásjelzőt bekapcsolom, kiszállok és kicsit megtolom.

Az volt a szerencsém, hogy a Lánchíd pesti lehajtójánál valamicskét lejt az út, úgyhogy csak egy kicsit kellett tolnom rajta és vissza is ugorhattam a volán mögé, mert megvolt a kellő lendületem és az elsőbbségem is. Egy köcsög Audis azért dudált rendesen. Elcsorogtam a Hotel Intercontinental bejáratáig, ahol kiszálltam és elkezdtem intézkedni. Beszéltem a londinerrel, hogy lerakhatnám-e a hotel előtti placcon a gépet amíg szerzek nyunyát, mire ő mondta, hogy nem kell, mert elküld egy taxist, aki épp egy olyan helyen állt, ahova be tudtam tolni az autót, amíg szerzek némi benzint. Toltam vagy 20 métert, majd “parkolás” közben azért sikerült beszorítanom magam egy villanyoszlop segítségével az ajtó és az autó közé… :) …mert ugye az eszes gyerek nyitott ajtóval tolja az autót. :) Dobtam az órába egy kis aprót, bezártam és mentem a dolgomra. Ez történt kb. 5 órakor. 7 körül végeztem a meetinggel.

Tudtam, hogy a “közelben” található egy Lukoil benzinkút, elslattyogtam hát addig, hogy hozzak egy kanna benzint. A kasszánál mondom, hogy kéne egy kanna, amibe benzint tudok vinni. Kanna természetesen egy sem volt, mind elfogyott. Még elfekvőben sem volt egy darab sem. “Remek, nem vagyok ideges.” A mögöttem álló rosszarcú, magyar focistamezben feszítő úr nagylelkűen felajánlotta, hogy eldob egy kútig, mert szerinte itt a közelben nincs több az biztos. Gyalog pedig húzós lenne. “Nem taxis vagyok, nyugi.” Mire én próbáltam visszautasítani a nagylelkű, visszautasíthatatlan ajánlatot: “Köszönöm szépen, de már útban a segítség egy kanna benzinnel. De azért köszi.” Biccentett, majd továbbállt.

Természetesen rajtam kívül senki és semmi nem volt útban az autó felé. Végül felhívtam valakit, aki kisegített pár literrel, ezúton is nagyon köszönöm, hálám örökké üldözni fogja.

Egy élmény volt.

Jó lenne már kipróbálni az új Fiatot, de sajna most még postolni sem nagyon van időm, nemhogy tesztet közölni. Lesz.

Addig nézzük meg az új Fiat 500-as promóját:

Akit érdekel nézze meg az Abarth verzióról készült videót is. Nürburgring.

Elkészült a 2008-as év autójának választott Fiat 500-as legerősebb változata. A 20 lóerős teljesítménynövekedést azonban egyelőre sajnos csak Felipe Massa élvezheti.

Bár eddig mindössze egyetlen egyet készítettek az erősebb Fiat 500-asból, a szemfüles autókedvelők kiszúrhatják, ha esetleg Felipe Massával találkoznak a közutakon, ugyanis az olaszok az autó megjelenésén is vadítottak egy keveset. Az 500-as tört fehér fényezést kapott, 16 hüvelykes könnyűfém felnit, mely mögött vörösre festett féknyergek bújnak, illetve nyitható üvegtetővel tették még egyedibbé a brazil pilóta különlegességét.

A külcsín mellett az igazán nagy különlegességet a motorháztető alatt találjuk. A már a Fiat Panda 100HP-ből ismert 1,4 literes, 16 szelepes négyhengeres motor teljesítményét ugyanis 100-ról 120 lóerőre növelték a Fiat Powertrain Racing mérnökei. Mindaddig tehát, míg a turbómotoros Abarth 500-asról csak kémfotókat láthatunk, ez a példány lesz a legerősebb Fiat 500-as.