Mindössze 9 lóerő, mégis élvezetes…

Bármennyire hihetetlen, de lehet élvezni 270 cm3-et és 9 lóerőt! Persze jelen esetben nem autóról van szó, hanem gokartról. Elmentünk ugyanis a Budaringre, hogy kipróbáljuk magunkat, a gépeket, illetve a pályát.

Az egyik legjobb lehetőség magunk és társunk vezetési stílusának megismerésére a gokart. Tökéletesen urai lehetünk a gépnek, illetve mindenki azonos erőviszonyokkal indul (kivéve persze, ha a két versenyző között van némi súlykülönbség). Ami a tapasztalatszerzést tovább segítette, hogy a Budaringen féklámpával felszerelt betontorpedókat irányíthatunk. Így pontosan láthatjuk, hogy ellenfelünk mikor és melyik kanyarban hogyan bánik a fékkel.

A gokartok 270 cm3-esek és 9 lóerősek, ezzel a fővárosi gokart kínálat legjobbjai közé tartoznak. Mint már említettem, van féklámpa, biztonsági öv és állítható ülés. Ez elég fontos érv, főleg ha hórihorgasak vagyunk… Természetesen a pálya biztosít számunkra bukósisakot, illetve egy maszkot, legfőképpen higiéniai szempontok miatt.

A pálya az országban egyedülállóan 800 m hosszú és 8 m széles. Szerencsére elég széles réteg számára megfelelő az aszfaltcsík, mivel a kezdőknek is megfelelően biztonságos, illetve a pálya több pontján “pályamunkások” vigyáznak ránk, ha valamit elrontanánk. A tapasztaltabbak sem fognak unatkozni, mivel az aszfaltcsík egyik szakaszán olyan törések vannak a pálya vonalvezetésében, amit nagy kihívás padlógázzal teljesíteni, de persze messze nem lehetetlen.

Összességében én élveztem a versengést, a kollégával jókat küzdöttünk egymással több körön keresztül. Néha én kerültem kellemetlen helyzetbe, amikor Ő ott volt mellettem, előttem pedig egyre csak közeledett a gumifal, néha pedig én mutattam meg Neki ezt a “csodás” érzést.

Mivel azonban ez egy közös élmény volt számunkra, így a következőkben az Ő rövid beszámolóját is elolvashatjátok:

Nagyon élveztem a gokartozást, nem is gondolná az ember, hogy ilyen feelinges’ dolog száguldozni egy ekkora “járművel”.
Az alapötlet az volt, hogy a gokartozás lesz a barátnőm szülinapi ajándéka, ezzel akartuk Őt közösen meglepni a kollégával.
Amint megérkeztünk, megpillantván a száguldozó gokartozókat, meghallván a csikorgó abroncsok nyüszítését, a Hölgyeménynek inába szállt a bátorsága és bármennyire is győzködtük képtelenség volt őt rávenni, hogy beüljön a gokartba. Ígyhát megkértük, hogy ha már úgysem jön, akkor kattintson rólunk néhány képet a küzdelem közepette.

Elkezdődött a futam, szokás szerint kinek lassabb a gépe a többiekénél? Nekem bazz’, ki másnak. Úgyhogy ki kellett állnom a depóba és lecserelném a gokartomat egy másikra. Na ezzel már hasítottam. Keményen ráálltam a Jellemre, többször meg is előztem, majd ő próbálkozott több-kevesebb sikerrel. Volt, hogy a kanyarokban nekicsapta a seggét a gumifalnak, én meg mögötte, úgyhogy premier plánban láttam ahogy a gumik harmonikaszerűen beremegnek:). Jópárszor lökdösődtünk, pördültünk, csikorogtunk, de mindig figyeltünk a másikra, hogy még véletlenül se kényszerítsük bele egy veszélyesebb manőverbe. Az utolsó körben kellően bátornak éreztem magam ahhoz, hogy az egyik kanyarban ne fékezzek kellően és meglökjem a Jellemet, ennek az lett a következménye, hogy olyannyira belevágódtam a gumiágyba, hogy csak 2 ember segítségével tudtak engem kihúzni:). Egy 8 perces menet alatt kellően megizzadhatunk, sőt, a gorkartból kiszállva még vagy 10 percig bizsereg a tenyerünk a rezgések miatt.
Baromi jó volt, érdemes kipróbálni!

http://www.budaring.hu